2012. október 19., péntek

Tóth János solymász avagy a SUTTOGÓ végső búcsúztatója

A múlt hétvégén szomorú eseménynek lehettünk részesei, hiszen egy igen kedves solymász barátunk temetésére siettünk. Ő számunkra igen fontos, mert a madarak iránti szeretete, törődése, odafigyelése olyan nagyfokú volt, hogy nagyon sokat tudtunk Tőle tanulni.

Fotó: Harangozó Adina    
    Sipákkal
 Hihetetlen összhangban volt Jánosunk a tollas barátaink mindegyikével. Számára minden egyes madár egyformán számított, ezért is dolgozott élete utolsó éveiben a Hortobágyi Madárkórházban.

Bogyóval a Madárkórházban
 Májusban regisztrálták nála korunk igen elterjedt betegségét. Nagyon nagy fájdalmai voltak már egy évvel ezelőtt is, de Ő magával mit sem törődve csak a madaraknak szentelte összes energiáját, életét.
Szó szerint az ÉLETÉT mert már az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Megpróbáltuk Debrecenben a legjobb orvoshoz Őt bejuttatni, ezért külön köszönet Dr Dósa Ágnes barátnőnknek, ki ebben minden követ megmozgatott, de sajnos már hiába.
A végső búcsúztató Sülysápon a Sápi temetőben történt, ahol családja és sok-sok barátja elkísérte Őt utolsó útjára. Mélyen megható volt számunkra a több mint 30 ragadozó madár (ölyvek,sólymok,héják,karvalyok) méltó és alázatos jelenléte. Solymász barátai csendben és szomorúan tartották madaraikat míg a szertartás lezajlott. Földöntúli érzés volt ennyi szép vadászmadár, melyek mintha érezték volna mi is történt: ELMENT KÖZÜLÜK A SUTTOGÓ!!! Voltak fiatalok és idősebbek egyaránt, kik könnyes szemmel hallgatták Dr Déri János megható és tartalmas szónoklatát. A Madárkórházban is elesettnek és tanácstalannak érzik magukat Jani nélkül. Visszavárják madarai is gazdájukat, társukat : Cora a holló, Vili a vetési varjú, Sipák és Csipke az egerészölyvek és még sorolhatnánk őket. S persze Bogyó a réti sas, kinek szabadon engedésénél már nem tudott jelen lenni, de az égből Ő visszavezette a jó emberekhez, mert a szabadsága alatt mérgezést szenvedett. Talán az Ő feladata most  fent Madárvárosban van, ahol kedvére tevékenykedhet és végre megpihenhet.
Soha nem fejtünk el Jani, még találkozunk....

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm nektek hogy ily módon is ápoljátok emlékét ,ez számomra nagyon sokat jelent.Sajnos én csak most tudtam elolvasni! Köszönöm szépen .MARGIT.

    VálaszTörlés